Az erdélyi hadseregcsoport főnökének oklevele

 Egy vicces oklevél, amelyet v. Markóczy János ezredesnek, az Erdélyi csoport főnökének készítettek valószínűleg a közvetlen alárendeltségébe tartozó tisztjei.

 A köztük lévő belsőséges hangulatról árulkodik az oklevél vicces tartalma és rajzai. Az oklevélről egy korabeli fénykép maradt fent, nem tudom, hogy mi történhetett az eredetivel.

 Az irat szövege a következő:

"  Fölötte igen kellemesen emlékezvén azon szép üdőkre, amikoron Erdély-országunk visszaszerzésénél Kegyelmed Fő Jelesként mindétig közöttünk ékeskedett.

Mi, a 7 vezérek

vitéz Markóczi János ezredes urat 

az Erdélyi csoport Fő Parancsnokát

ERDÉLY VAJDÁJÁVÁ

kiáltjuk, minek bizonyságára jó szívvel és háládatos emlékezéssel nyújtjuk ez írásunkat.

Légyen a Kegyelmed élete boldogságos, szép s örömös és Isten szent Fölsége álgya minden testi, lelki jókkal.

Gizella Királyné városában, 40-et mikoron jegyzénk ezerkilenszáz felett őszelő havában, Borgh. szt. Ferenc napján."

( Az eredeti szöveggel megegyező, nincs javítva)

A közölt fényképek és iratok magántulajdonban vannak, azok semmilyen 

formában való újraközléséhez,  egyeztetés nélkül,  nem járulok  hozzá!

Egy donparti hős üdvözlete

A következő igen humoros képeslapot a Don-kanyarból írta barátjának egy hadnagy.
Ékes bizonyítéka annak, hogy a rettenetes körülmények között sem veszítette el minden katonánk a humorérzékét.

" Kedves Barátom!

Most találtam meg legutóbb Nejedről és Rólad készült fényképet.

Már régebben küldtem volna, de a röhögéstől nem jutottam haza.

Imádkozz és dolgozz!

Üdvözöl egy donparti hős.

F: Dr. Élő Ferenc hdgy. "

A hátoldali szöveghez szorosan hozzátartozik a megjegyzésekkel és kisebb rajzokkal tarkított előlapi kép is, hogy jobban megérthessük a helyzetet.

A közölt fényképek és iratok magántulajdonban vannak, azok semmilyen 

formában való újraközléséhez,  egyeztetés nélkül,  nem járulok  hozzá!

Repülőgéproncs Prónaifalván - 1936.

Ez a kis kép arról árulkodik, mintha egy repülőgéproncs lett volna Prónaifalván 1936. július 14.-én, mikor a kép készült. Azt nem tudtam kideríteni, hogy mi okból áll ott az embertömeg, és azt sem, hogy mit kereshet és hogyan kerülhetett oda a roncs, valamint azt sem, hogy milyen és mi lehet valójában.

A lényeg az, hogy, ha jobban megnézzük, kifejezetten repülőre hasonlít. Talán a világháborúból maradhatott ott? Nem hiszem, mert azt 1936-ra már régen szétszedték volna.

A közölt fényképek és iratok magántulajdonban vannak, azok semmilyen 

formában való újraközléséhez,  egyeztetés nélkül,  nem járulok  hozzá!

Báró Pasquier Budapesten

 Ez e képeslap egy átlagos lap lehetne, de mégsem az, mert a szélén egy bejegyzés található, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy az akkor, a levegő királyaként emlegetett báró Pasquier, 1914 májusában, mondhatni a vilgháború előestéjén, éppen Budapesten tartózkodott, ahol az írás szerint repülő bemutatót tartott.

 A korabeli beszámolók szerint a bárót nem véletlenül tekintették a levegő királyának, mert olyan csodálatos és különleges bemutatót tartott, amire addig még hazánkban nem volt példa.

A felirat a következő:

Báró Pasquier felszállt, 1914. május 3. (-án) a Rákoson

A közölt fényképek és iratok magántulajdonban vannak, azok semmilyen 

formában való újraközléséhez, egyeztetés nélkül, nem járulok  hozzá!

Barát Endre MUSZ-os verse, 1942.

Barát Endre ezen verse számomra ismeretlen, nem találtam róla semmit sem a neten. Az irat géppel íródott, nincs rajta aláírás, ám már a papír állapotából és korából is úgy gondolják, hogy eredeti.

A verset a költő 1942. karácsonyán írta, a 101/38-as munkásszázad tagjaként.

Sajnos, csak töredék, eredetileg, mint az látszik 3 oldalas volt, ennek az utolsó lapja van meg.

" De addig állni kell itt emberül a posztot,

   oda sem nézni hónak, fagynak, sárnak

  a munkahely, ez most itt a mi várunk,

  s nem engedi azt, most feladni a "várnagy"...

  A Várnagyunk, igen a lelkünk kulcsai nála,

  fejet hajtunk előtte hódolón,

  vigyáz ránk, véd bennünket s oly szilárdan,

  mint jégpáncél a megdermedt folyón...

  Most messze, messze fények integetnek,

  magyar fenyőkön szent kis mécsesek,

  hiába választanak el tőlük zordonul

  az ezer, s ezer kilóméterek.

  Az otthon és család int biztosan

  a szeretet szentséges ünnepén

  megbocsájtást s hitet sugároz által

  a karácsony bűvös, tünde fény.

  Csodálatos láng...melegétől szinte

  feléled szinte, kinek lelke már halott.-

  Hadapród úr, hogy köszönjük Önnek,

  hogy a fényből nékünk is juttatott.

  A hosszú hónapok alatt be sokszor

  hittük, az egünk örökre letűnt, -

  " Szívemet hoztam"...így szólott hozzánk először

  s aranyból való költőszívet hozott minekünk...

  Álljon hát feszes vigyázban a század

  s tisztelegjen, mintha tábornagyot köszönt.-

  S csupán én, a száműzött lantos,

  szeretném egyszerűen, sírva átölelni Önt...

  Oroszföldön, 1942. Karácsonyestjén.

  A 101/38-as munkásszázad nevében:

                              Barát Endre

A közölt fényképek és iratok magántulajdonban vannak, azok semmilyen 

formában való újraközléséhez, egyeztetés nélkül, nem járulok  hozzá!